Dalszövegek
Fészket raktál bennem…
Fészket raktál bennem, mint elűzhetetlen dallam
Tiltakoztam volna, de a végén aztán hagytam, hogy
Minden kéjes ábrándomban, minden vérvörös szavamban
te tombolj, a te hangod zengjen, s ne legyünk a földön kevesebben
Csak éppen, csak éppen nem vagy sehol
Csak éppen nem talállak sehol.
Hiányzol, mit is mondhatnék, hiszen régen láttalak már,
Félek, megváltozom, a fájdalom sem fáj már
hogy most is itt vagy még mindig bennem, tudom, én mondtam, el kell mennem.
Az ágyamban még sosem voltál, ha jól emlékszem, megcsókoltál.
Csak éppen, csak éppen nem vagy sehol
Csak éppen nem talállak sehol.
Most is itt vagy még mindig bennem, tudom, én mondtam, el kell mennem.
Eleget sírtál
Eleget sírtál a lenyugvó fák alatt
Eleget szálltam az égig nőtt fák fölött
Eddig ahogy éltünk, az semmire de semmire nem volt jó
Mit tudsz nekem még mondani, ami már nem csak üres szó
Ha nem lennék ilyen optimista, vagy inkább elvakult
Kettőnk dolga nem lenne más, mint széjjelhagyott ócska múlt.
Szeretnék aléltan öledbe zuhanni
Szeretném fejemet válladra hajtani
Eddig ahogy éltünk, az semmire de semmire nem volt jó
Mit tudsz nekem még mondani, ami már nem csak üres szó
Ha nem lennék ilyen optimista, vagy inkább elvakult
Kettőnk dolga nem lenne más, mint széjjelhagyott ócska múlt.
A lenyugvó fák alatt eljön a pillanat
Amikor az éj nem csak egy meghekkelt gondolat
A lenyugvó fák alatt
eljön a pillanat
Semmiség
A
Semmiségnek tartotta az életét
Semmiségnek tartotta, hogy él
Azt hitte, hogy szép csak a holnap lesz
A mát úgyis elfújja a szél.
Az éjjel azt suttogta, Ha volna bármi dolga
Üzennéd, hogy kell a segítség
Hagyta, hogy megöleljem, Hagyta, hogy elengedjem
Hagyta, hogy elfújja a szél.
B
Na, na…
A
Azt hitte, hogy jó lesz majd, ha jó lesz majd
És minden mérleg hibátlanul mér.
Nem fontos, hogy mit érez a szívében
Azt kapja ő csak, amit ér.
De miden péntek este
Az ágyban lázban égve
Azt remélte, na, na, na…
És soha nem jött senki
Nem történt soha semmi
Csend maradt a csend továbbra
C
Sóhajts, nézz szét, lépd át, törd szét!
Na-na-na-na, na-na-na-na.
A
Semmiségnek tartotta az életét
Semmiségnek tartotta, hogy él
Azt hitte, hogy szép csak a holnap lesz
A mát úgyis elfújja a szél.
De miden péntek este
Az ágyban lázban égve
Azt remélte, na, na, na…
És soha nem jött senki
Nem történt soha semmi
Csend maradt a csend továbbra
B
Na, na…
A Budapest-bár
Láttam a Müpát, az Operát,
véstem a berlini nagy falat,
a kínaiban a torkomon akadt
egy kínai nagy falat.
Láttam a Müpát, a Lánc-hidat –
nagyon szép, nagyon szép.
A négyes metró: nem is láttam –
az is nagyon szép.
A budai várban, a Budapest-bárban
tettessük magunkat süketnek!
A budai várban, a Várbazárban
tényleg csodák születnek,
de én meg itt születtem, a keleti végen,
egy faluszélen, nagyon régen,
napsütésben kezdtem el az életet, az életemet.
Ha azt mondod, Jégbüfé,
vagy az aluljáró fia vagy,
és bál van most is az operaházban,
és megvan az adagod az Arénában,
ha kérsz vodkát a koktélba,
Te is tudd, hogy konkrét a
létezése a végeknek,
ha lassacskán el is véreznek.
Mert azt gondoljuk, úgy érezzük,
a Budapest-bárból, az álomgyárból
kitiltottak bennünket.